Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


maximalizmus - jó vagy rossz dolog?

2017.12.16

Tökéleteset nyújtok a munkahelyemen, mindig minden a helyén van, körülöttem tisztaság, pedantéria, tökéletesen öltözöm, adok magamra, tökéletes a smink a vásárláshoz, tökéletes a párkapcsolatom, az autóm makulátlan, s az egész életem is. Minden a helyén, minden rendben, minden az előre eltervezett szerint zajlik. Maximalista vagyok.

Gyerekkoromban megtanultam, hogy akkor vagyok szeretve, ha az elvárt legjobbat nyújtottam. Legyen az rajz, legyen az öltözködés, vagy esetleg tanulmányi eredmény, sőt, még a barátaimat is a legtökéletesebbek közül válogattam meg. Mert a családom, a környezetem azt jelezte vissza, hogy ettől vagyok jó, ettől vagyok, okos, szép, és ettől vagyok szerethető.

Szépen belejöttem a tanulásba, a végén még élveztem is, hiszen a maximalisták számára van kitalálva a teljesítmény alapú értékelési rendszer, mint pl a mai oktatás is. A folyamatos pozitív visszacsatolás újabb s újabb sikerek üldözésére sarkallt. Az érettségim a legjobbak közül való, a diplomám is kitűnő. Kikerültem a nagybetűsbe. Bármilyen szintű munkakörben is helyezkedjék el, a maximalista mindig a főnöke gondolata, kérése előtt jár 2 lépéssel:

 - „Kérném péntekre aláírásra azt a prezentációt! Tudja melyiket!”

 - „Ó hát én épp azt hoztam most Önnek aláíratni, tessék, nézze csak át”

 - „De még csak kedd van…….”

És a maximalista újabb elismerést zsebel be, amiért pörög, amiért mindig a legjobbat, a legprecízebbet, a legtökéletesebbet nyújtja. Imádja a főnöke, mert ütni, hajtani se kell, mint a többi dolgozót, hajtja saját magát a maximalista rendesen és még élvezi is.

Amennyiben az életét szingliként, az élete akkor is makulátlan. Ha párkapcsolatban él, a magánélete tökéletes, rátalált arra a párra, akit ő tökéletesnek érez, illetve aki mellett kiélheti szenvedélyét. A lakása csilli-villi, makulátlan a ruhatára, a kocsija mindig tiszta, az élete egy nagy, csillogó gyémánt. Minden tökéletes, minden a terv szerint halad.

Aztán beüt a krach. Kismama lett.

Reggel émelyegve ébred, a wc-be úgy érkezik, mint a tank, aztán vagy sikerül időbe elérkeznie a wc-kagylóig, vagy reggeli hajmosás és smink helyett a wc-ben uralkodó hadiállapotokat rendezi…  A szokásos reggeli kimarad, mert az evés gondolatától fordul két hátraszaltót a gyomra. Ehhez mérten, szürkésfehér arccal ül be a kocsiba, s út közben csakis azon gondolkozik, hogy hogyan kerülje el az erős parfümöt használó kollégákat, mert tegnap már a sajátját és a párjáét is jó vastag papírrétegbe csomagolva eldugta, nehogy megérezze az illatát. A párjával volt is emiatt összezördülés, nem érti, hogyan vált az ő tökéletes asszonya ilyen furává.

A munkahelyen jól mennek a dolgok, hisz egyedül ül az irodájában, szerencsére a pacsulis kolléga egy hétig nem jön be. A rendszeres pisilési inger nem gond, hisz tiszta, igényes a mosdó, akkor megy ki, amikor szeretne.

Telnek - múlnak a hetek, kezd elnehezülni, esetleg jönnek a falási rohamok, lábdagadás. Viszlát körömcipő, üdv, tripla adag ebéd… Ha szerencsés, akkor a baba elszívja előle a megevett tonnányi ennivalót, ha nem szerencsés, akkor elkezdenek rakodni a párnácskák.

Nem baj, majd szülés után lemozogja, meg majd diétázik is.

Eljön az utolsó trimeszter. Dolgozni már nem jár be, hiába kérlelte őt a főnöke. Meg is van döbbenve önmagán. Semmi más nem érdekli, csak az alvás, az evés. Hiszen pont úgy érzi magát, mintha egy tanuló kék bálnává változott volna. Gondolkozik a lába szőrtelenítésén, aztán belegondol, hogy a nőgyógyász a szülészeten valószínűleg nem az ő lába szőrösségével lesz elfoglalva, s hagyja a francba, hisz úgy se éri el a lábait.

Szülés után jól érzi magát. Pörögne, a baba is szépen fejlődik. Úgy érzi, újra átveheti a hatalmat a lakás, a háztartás felett, amit persze a baba előtti emlékek igen könnyűnek, egyszerűnek mutatnak. Ezerrel bele is vág. A baba édesen alszik, nekiáll hát a takarításnak. Közben feldob egy ebédet, s boldog, hogy milyen jó anya, hiszen mások csak sírnak, rínak, hogy erre - arra sincs idejük. Már félig kész a fürdő és a konyha kitakarítása, már csak a helyére kell pakolni dolgokat, az ebéd is még rottyan egyet, s kész is. Megy ez, mint a karikacsapás. ekkor felsír a pici. Gyorsa - gyorsan, már nem sok híja a pakolásnak. A kicsi egyre szívszorítóbban sír. Otthagy csapot - papot, berohan. Megeteti, tisztába teszi, babusgatja, szeretgeti, próbálja visszaaltatni. A kicsi az istennek nem alszik, nyűgös, fáj a hasa. Letenni se tudja… Úristen az ebéd!!!! Kirohan gyerekkel a karján, fekete füst a konyhában… Na ventilátor elő, gyereket beviszi hogy nehogy füstmérgezést kapjon… Úristen, se kaja, se tiszta levegő… A fürdőszobába, konyhában minden szerteszét a takarítás után… Ajtó kinyit, csak kimegy ez a penetráns füstszag… Nézi a fagyasztót, semmi készétel, se lefagyasztott maradék. De nagyon éhes, s a párja is nem soká hazaér… Ránéz az órára… Jézus mindjárt 4 óra! Mennyi időt babusgatta a picit, h elaludjon?? Mindegy, gyorsan rendel valami kaját, s berohan, mert a pici iszonyatosan kétségbeesetten sír.

Hazaér a párja, ajtó tárva nyitva, kesernyés füstszag a fél lakásban, az ebéd az udvarra kihajítva fazekastól, konyha, fürdő szalad, mintha betörők forgatták volna fel. Asszony benn fekszik az ágyon, babusgatja a picit. Joggal kérdezi: MI TÖRTÉNT ITT? Hát itthon vagy egész nap, s arra nem voltál képes, hogy ebédet főzz? Mi az a kupleráj odakinn?? Nem voltál te ilyen! Teljesen ellustultál a terhesség alatt. Azt hiszed, nincs semmi más dolgot, mint itt fetrengeni egész nap a gyerekkel?

Az asszony a könnyeivel küszködve próbál motyogni valamit, hogy de ő elkezdett takarítani, meg főzött is, meg minden, de sírni kezdett a gyerek, s ő mindent otthagyott…

Erre a párja csak annyit tud mondani: „Minek fogsz ezer dologba, amikor tudod, hogy úgy sem tudod minden végigcsinálni? Ahhoz fogj, ami fontos, s ami életbe vágó.”

Kattog az agya… Nem érti… Hiszen ezeket a dolgokat azelőtt simán, gond nélkül, játszva meg tudta oldani… Hiszen jól is csinálta… De a gyerek… Mi a fracért nem tudott várni egy fél órát? Csupán annyi kellett volna, hogy mindent befejezzen, s akkor a fürdő, a konyha se úgy nézne most ki, mint ahol atomvillanás pusztított, az ebédet se felejtette volna el elzárni… Így van. A gyerek tehet mindenről.

A kattogást felváltja a düh: „Legközelebb hagyom sírni! Kit érdekel! Meg kell csinálnom, mert ez az én dolgom! A gyerek meg tud várni.”

Minden egyes napja hasonlóképp végződik. Van amikor a süti ég rommá, van amikor a mosogatás, teregetés marad félben. A gyerek egyre többet sír, ő pedig úgy érzi, elfáradt, a végletekig kimerült. Úgy érzi, nem alkalmas anyának. Nem lett volna szabad szülnie… Ő ezt így nem akarta… Elege van.

Nem érti ezt az egészet. Nem érti, hol rontotta el. Fodrásznál hónapok óta nem volt, a sminkes készletét megette a gyerek, a körömcipőit már azt se tudja, hol vannak… Egyáltalán nem önmaga. És azt sem tudja, mit kezdjen ezzel az egésszel. Kétségbe van esve. Úgy érzi, minden téren kudarcot vallott. Nem képes vinni a háztartást, s a gyerekkel sem bír… Úgy érzi, kicsúszik a talaj a lába alól.

maximalizmus2.jpg

 

De akkor hol is rontotta el?

Aki szül, s babája, kisgyereke van, vagy így él és lassan megváltja a helyét a diliházba, vagy pedig megáll, rászánja az időt, s megvizsgálja kívülről a helyzetet.

Egy kisbabás, kisgyerekes szülő életében leges - legelső és legfontosabb dolog: A GYEREK.

Azok az életbe vágó tennivalók, amelyek a gyerek testi, lelki épségével összefüggenek. Melyek ezen tennivalók?

  • legelső sorban egy kiegyensúlyozott anyuka (ha nem vagy az, olvass tovább), aki minden nap szakít magára néhány perc én időt. Az mindegy, hogy ebben az alkalmanként 5-10 percekben mit csinál az anyuka. A lényeg, hogy ekkor kizárólag önmagára figyeljen, egyedül legyen, azt tegye, amihez épp kedve tartja, azt, ami érzelmileg, lelkileg feltölti. Miért kell ez? Mert ha anyuka szét van csúszva, akkor szétcsúszott lesz a háztartás, a gyereknevelés is. Egyenes út az ördögi körhöz.
  • a kicsi fizikai, lelki igényeinek kielégítése. Ebbe beletartozik az etetés, melegen tartás, fürösztés, pelenkázás, stb. Beletartozik az is, amikor a baba végeláthatatlanul sír, néha éjjel, nappal is, napokon át, s ilyenkor el kell fogadnunk, hogy a mosogatni való, a szennyes megvár, ételt pedig tudunk készen rendelni. A kicsi számára ilyenkor mindennél fontosabb anya ölében az érzelmi biztonság megélése. Ezt a legnehezebb elengedni egy maximalistának: Egy fenékkel egy lovat lehet megülni
  • a házimunkák rangsorolhatóak. Pl mosni, mosogatni néha nem árt, sőt, takarítani sem. Azonban egyszerre fejest ugrani egy full nagytakarításba nem érdemes, úgy se tudjuk végigcsinálni. Pl az ablakpucolás ráér, a vasalás is, ezeket majd akkor, amikor már elég nagy a kicsi és nem esik nehezünkre az elvégzése. Nem azt mondom, hogy egyen meg a retek J De mindig csak a legfontosabbat elvégezni, ill minden nap csak egy helyiséget kitakarítani – célravezető lehet. Mindemellett ha nem egyedülálló az anyuka, akkor apuka is nyugodtan részt vehet a házimunkában. Hiszen az az ő élettere is, s a gyerek is közös.
  • a barátoknak, családtagoknak felvállalt szívességeket érdemes átgondolni, a baba korát is figyelembe véve. Mivel egészséges babát kívánunk nevelni, mindig a kicsi érdeke az első. Ha olyan feladatra próbálnak minket rávenni, ami számára vagy nekünk  stresszt, feszültséget okoz, illetve nem tudjuk a kicsi számára biztosítani a megszokott étkezési időket, esetleg nem lesz pelenkázási lehetőség, nyugodtan utasítsuk el a megkeresést. Ne érezzük kötelességünknek, mert az megfelelési kényszerre utal. Ha a családtag, ismerős lelkiismeret furdalást akar bennünk ébreszteni, amiért nem segítünk, vonjuk ki magunkat a beszélgetés alól, ugyanis az ismerős hatalmi drámába akar rántani minket.

Mely tényezők vezetnek a maximalista életrend kialakulásához?

Fontos tudni, hogy a folyton, minden körülmények között a legjobbra, a legtöbbre törekvő ember gyermekkorában is találhatóak lelki elakadások, amelyeknek a maximalizmus lett az eredménye.

Legtöbb esetben megtalálható gyermekkorban:

  • feltételhez kötött szülői szeretet: ha megeszed az ebédet, ha elkészíted a leckét, nagyon foglak szeretni.
  • szeretetmegvonásos nevelés: rövid távon célravezető, azonban a gyerek azt tanulja meg, hogy önmagáért nem szerethető, csak az elvárt tettekért szereti a szülő
  • túlzott teljesítmény központú nevelés: a gyerek kizárólag az első helyezésért harcol. Elsikkad a részvétel és a munka öröme
  • amikor az egyik, vagy mindkét szülő nem képes a szeretetének a kimutatására: a gyermek mindent megtesz azért, hogy teljesítményére felfigyeljenek a szülei, hátha majd akkor szeretni fogják
  • őszinte dicséret, elismerés hiánya: a gyermek mindig azt érzi, hogy amit tesz, az soha nem elég jó, hisz sosem dicsérik meg érte. Mindig többet s többet akar letenni az asztalra, miközben a lelkében csendben összeroppan.

Mit okozhatnak ezek a nevelési problémák?

  • megfelelési kényszert
  • kompenzációs viselkedést
  • kisebbségi komplexust
  • önszeretet hiányt
  • önbecsülés hiányt
  • az ilyen nők hajlamosak „rangon aluli” párkapcsolatba lépni
  • társfüggőséget
  • maximalizmust

Jó tudni, hogy mindezen lelki problémák az idő előre haladtával fizikai tüneteket okoznak. Érdemes elgondolkozni azon, hogy mindezek nagy részétől egy jó kineziológus segítségével és önmunkával meg lehet szabadulni, illetve a miattuk kialakult betegségeket állapotán is lehet segíteni, amennyiben még nem előrehaladott a betegség.

Az önmunka nem egyszerű dolog, de annak, aki gyógyulni vágyik, szívből ajánlom keménykezű és fájón őszinte, szókimondó kineziológusomat:

https://www.facebook.com/zuppanbrigittakineziologus/

Fotó: tribune.com.pk