Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igénytelen koca vagy, soha egy pasi se fog megd..ni!

2017.11.23

Kövér vaaagy! Hájas disznóóó! Igénytelen koca vagy, soha egy pasi se fog megd..ni! Rólad neveztem el a hízónkat, őt vágjuk le karácsonyra. Már majdnem olyan kövér, mint amilyen te vagy :D :D Mondd, mit adjuk neki enni, hogy annyira dagadt legyen, mint amilyen te vagy? Hogy nem undorodsz magadtól? És hogy mosod ki a lábad közét? Hát úgy behíztad, hogy hozzá se férsz!

Ül a fotelban, néz ki a fejéből és éhezik. Nem mer enni, már reggelizni, ebédelni se, mert ha már csak a hűtőre kívülről ránéz, azonnal felszalad 3 kg.  Így is kihízott már minden ruhájából, s érzi, hogy egyre nehezebb a lépcsőmászás. Mindenki megszólja, hogy mennyire kövér, s kapja a kéretlen jótanácsokat: „Oda kéne figyelni a táplálkozására!” Mellé viccesen utána biggyesztik: „Le lehet ám szokni a mekis kajáról, meg a sütizabálásról ;) ”. Vagy: „Kicsit többet kéne mozogni?” „Perszeeee tudjuk hogy sportolsz! DE a tv-nézés mióta is számít sportnak?”  

Mit is kéne ezeknek a rettentő okos embereknek mondania? Hiszen senki sem hiszi el róla, hogy évek óta nem eszik szénhidrátot, minden nap fél -1 órát kőkeményen tornázik, mellette fizikai munkát is végez, odafigyel az étel mennyiségére, mégsem tud lefogyni. Hiába minden módszer. Azzal az ételminőséggel, azon az ételmennyiségen, annyi torna mellett, amit ő naponta csinál, a dietetikus szerint már teljesen el kellett volna, hogy fogyjon… Innestől nem is hiszi el neki a dietetikus se, hogy ő betartja a diétát. Pedig betartja. Mindenki hazugnak hiszi, csak legyintenek a háta mögött. Kigúnyolják. Beteszik abba a skatulyába, ahová a valóban tunyaságból túlzabáló embereket tartják, akik valóban zugevők, akik valóban csak úgy csinálnak, mintha…

Ő pedig azon gondolkozik hogy ha ilyen kövér kőkemény szénhidrátmentes életmód és sport mellett, akkor mekkora lenne, ha nem mozogna egyáltalán s nem is diétázna? Úr isten, hát be se férne már az ajtón… Régebben, fiatal korában többször kapott fiúktól olyan ajánlatot, hogy járnak vele (mert okos, mert szép, mert humoros s belevaló csaj) de előtte fogyjon le. Így inkább nem járt senkivel. Vagy önmagáért szeretik, vagy hagyják békén. Ha véletlenül nagy ritkán olyan fiú akadt, akit egyáltalán nem érdekelte a súlytöbblete, azt simán kinevette, mert azt gondolta (a tapasztalatok alapján) hogy a fiúk mind csak szórakoznak vele, senki nem veszi őt komolyan. Tuti, hogy ez is csak át akarja verni, ki akarja gúnyolni őt.

Aztán eszébe jutnak gyermekkori emlékek:

  • amikor nagymamája cukros tésztával tömte, s amikor jóllakott s visszautasította a maradékot, a nagymamája elkezdett morogni, megsértődött. S volt rá példa, hogy amikor az anyukája délután hazament a munkából, a nagymama elmesélte neki felháborodva, hogy a gyerek csak turkálta az ételt, válogatott, az anyukát annyira feltüzelte, hogy az a lakásba a gyerekhez érvén már kérdés nélkül elverte, amiért az szembe mert szegülni a nagymama akaratával. Tehát megtanulta, hogy a kiszedett ételt akkor is meg kell enni, ha már a gyomra forog az étel mennyiségétől.
  • amikor jött a kisgyermekkori perforált vakbél, ami után napokon át étlen szomjan kiterítve feküdt a kórházi ágyban, a hasából mindenféle csövek lógtak, s éhes volt, szomjas volt. Hiába könyörgött, senki nem adott neki se enni, se inni. S ami a legrosszabb volt, senki nem biztatta őt. Senki se mondta, hogy „Erős vagy! Kibírod! Meggyógyulsz! Meg tudod csinálni!!!”. Nem. Ilyet nem mondtak. Csak sírtak és sajnálták. Ő pedig megtanulta, hogy aki nem ehet, aki sovány, az sajnálatra méltó, azt sajnálni kell… Meg ő egyébként is egy sajnálatra méltó ember, hiszen minden családtagja csak sírt….
  • amikor a műtét után nem volt szabad ugrálnia, szaladnia, fára másznia, de a nagymama által kiszedett adagokat továbbra is muszáj volt megennie… Akkor kezdtek észrevétlenül felszaladni a kilók.
  • amikor elkezdődtek a kistini korában a bántások, a megalázások. Ő szemét lesütve tűrte, s fogalma nem volt róla, mit vétett, miért bántják a gyerektársai, hiszen ugyan olyan mozgékony volt, mint a vékony társai, s volt aki nála sokkal többet evett…
  • amikor hetedikben a dietetikus kinevette s meghazudtolta, amikor azt mondta, hogy de ő nem is eszik kenyeret, mert azt nem szereti, s inkább csak húst, zöldséget, gyümölcsöt eszik, mert azt szereti; a dietetikus csak legyintett, és írt valamit a papírjaiba.
  • amikor a 180cm magas és 170 kg-os édesapja fennhangon megalázta, kövérnek titulálta, (holott ő csak 70 kg volt a 170 centijéhez) és közölte vele nevetve, hogy ha nem fogy le, nem fog kelleni egy férfinak se... Onnastól próbálta minél bővebb ruhákkal eltakarni kerekedő melleit, mert mindent szégyellt magán, ami picit is eltért a vékonytól, a lapostól, a soványtól. Igyekezett fiús ruhákat hordani, úgy csinálni, mintha ő nem is lenne lány.
  • amikor kinevették testnevelés órán, hiába tudta minden túlsúlya ellenére teljesíteni az elvárt feladatot. Megtanulta, hogy nem szabad mások előtt tornáznia, futnia, sportolnia, mert akkor még jobban bántják, s még jobban megalázzák. Az addig aktív gyerekből fokozatosan magába zárkózó, egész nap a szobájában ücsörgő tinédzser lett. Így aztán még jobban jöttek fel a kilók, s valóban elkezdte megütni az egészségre káros „kövérség” mércéjét.
  • amikor eszébe jut, hogy később fiatal felnőtt fejjel aktív úszás, lovaglás, esténkénti futás, röplabdázás, emellett szigorúan betartott diéta mellett is olyan súllyal rendelkezett, amilyen súlynál 20 kg-al könnyebb lányok állandóan koplaltak, hogy lefogyjanak, mert kövérek… S egyszerűen nem tudott fogyni.
  • amikor arra gondol, hogy évek óta nem evett egy igazi cukros sütit, se chipset, a mekis kajáldáknak még a szagát is utálta, mégis megalázzák, beskatulyázzák. De amikor már ezeken is túllép lelkileg, felmerül a kérdés:

Miért nem tud az ilyen ember lefogyni?

A gyermekkorától folyamatosan, minden irányból kapott negatív, lelket elnyomó, megalázó, degradáló kijelentések önmagukban is okozhatják egy ember kóros elhízását. Mivel azt tanuljuk gyermekkorunktól, hogy a szüleink  mindent jobban tudnak, s jobban látnak mint mi, hiszen ők már felnőttek, mi pedig csupán gyerekek vagyunk, s az e mellé társuló megfelelési kényszerünk belekényszerít bennünket, gyermekeket, hogy olyanná váljunk, amilyennek a szüleink „elvárják” tőlünk. Tehát ha a szülő módszeresen, többször kifejti a gyerekének, hogy ő mennyire kövér, s nem lesz emiatt párja felnőttkorában, akkor a gyerek a lelkében kövérnek fogja tartani magát, akkor is, ha egyébként teljesen normális testalkatú. S mivel ez a szülői elvárás, aminek ő meg akar felelni, így idővel a tudatalattija kialakítja a valós kövérséget is. Sőt, még bűntudata is lesz mellé, mert azt a gondolatot ültetik el benne, hogy a kövérségéről egyedül ő tehet, s e mellé kialakul a jövőtől való félelem attól, hogy a kövérsége miatt nem lesz párkapcsolata se.

A fent említett esetben súlyosbító tényező a gyermekkori hasűri operáció, amely után a gyermek agya s teste valós éhezésként élte meg azt a néhány napot, amíg nem kaphatott enni, inni. Így az agya és a teste folyamatos, drasztikus raktározásra állt rá. Hiába tartott be bármilyen diétát, a tudatalattija parancsot adott a raktározásra, úgymond felkészülvén a következő, esetleges ínséges időkre.

Egy idő után, amikor kialakult a valós elhízás az addigi lelki elhízás tudata mellé, akkortól kialakul az ördögi kör: bármit próbál sportolni, az fizikailag egyre jobban a nehezére esik; a legtöbb edzőtermek kigúnyolják; van olyan tréningruha gyártó cég, aki csak L-es méretig gyárt tréningruhát, mondván, aki kövér, úgy se sportol – ezzel még egyet szúrva a fogyni próbáló lelki okokból elhízott emberen.

S hiába talál valaki tökéletes diétás módszert, amíg lelkileg „kövér gyerek” valaki, addig a szervezete a „kövér gyerek” szerepre – az elhízásra fog dolgozni.

Itt viszont egyértelmű, hogy a mozgás és a diéta önmagában kevés. Ilyenkor van szükség az elhízás okozó gyermekkori blokkok kioldására. Egy jó kineziológus képes ezt is kivitelezni. Ilyenkor a fogyás úgymond mellékhatása a lelki egyensúly szakszerűen irányított kialakulásának.

Azok az emberek, akik elhíztak, mert:

  • bánatevők
  • gyermekkori megalázás, trauma miatt ha nem esznek, akkor is híznak
  • hormonális problémák, IR, PM miatt híznak vagy diabeteszesek

a már kialakult betegségük súlyosságától függő mértékben kezelhetőek a kineziológia segítségével, s nyugodtan elfelejthetik a milliókba kerülő csodamódszereket, és a koplalást.

Én már úton vagyok. Aki velem akar tartani a fogyásban, a lelki regenerálódásban, vagy a saját önismeretét szeretné fejleszteni, keresse fel kineziológusomat, ajánlom szeretettel:

https://www.facebook.com/zuppanbrigittakineziologus/

kép: capitalfm.co.ke