Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy sikeres vizsga titkai

2018.03.01

Amikor készülsz egy nagy és fontos eseményre, mondjuk egy nagyon fontos vizsgára. Félelem cikázik az idegeiden oda és vissza, újra és újra. Próbálod elnyomni, időlegesen sikerül is, de csak hogy utána duplázódott erővel törjön rád újra. Elővesz minden, ami stressz hatására elővehet. Befordulsz lelkileg s jelentkeznek a testi tünetek:

 - ha nő vagy, elmaradhat a menszeszed/ha férfi, merevedési zavarok léphetnek fel

 - kijöhet az aranyér

 - jelentkezhet gyomor és kézremegés

 - étvágytalanság

 - hasmenés

 - kezelhetetlen idegrendszer

Aztán amikor már fizikai szinten sem kezelhető s nem elviselhető a helyzet, akkor tetőzik a sokk. Amikor átengedtem magam a totális sokknak, remegtem, dadogtam, émelyegtem, hasmenés indult be, sírógörcsök jöttek.

Aztán eljött a pont, amikor nem volt tovább. Ekkor két út van előtted:

  1. ha megadod magad a stressznek akkor jöhet a bedilizés
  2. vagy jön a tudatosságra ébredés és az egó legyőzése

Én ez utóbbit választottam.

Ekkor egy sugallatra kijössz a drámából, a félelemből, amit az egód okozott, egyik pillanatról a másikra kitisztulsz. Tisztán kezdesz látni, érezni, s kezded megsejteni a saját rejtett erődet, amellyel még te magad sem vagy igazán tisztában. Olyan érzés, mintha a tiszta fényben kívülről látnád önmagad. Akkor egyik pillanatról a másikra ráébredsz arra, hogy ez csupán egy vizsga lesz. Ugyan nagyon – nagyon fontos vizsga, de érzed, hogy amit eddig megoldhatatlan, legyőzhetetlen problémának gondoltál, az életedben csak egy sokadrangú dolog. Oda kell menni, őszintén, egyenesen a legjobb önmagadat adni, nem drámába menni, végig megőrizni önmagadat, a harmóniádat.

Át kell élni a sokkot ahhoz, hogy képes legyél felfogni a felismerést, s hogy képes legyél kijönni a drámából.

A megoldandó problémák számomra ma már kihívások, feladatok. Egyetlen feladat sem teheti tönkre a harmóniát, amit hosszas, aprólékos munkával felépítettem. Egy nagyon kedves ismerősöm segített hozzá az egóm legyőzéséhez, amit ez úton is köszönök neki. Elmesélt nekem egy történetet. Ez segített hozzá, hogy képes legyek a helyükre rendezni az életem valós céljait, az életem valós értékeit. Segített felismerni, hogy a családom, a szeretteim, akik valóban szeretnek, a belső békém, a nyugalmam az, amit soha, senki el nem vehet tőlem. A pénz jön, a pénz megy. Egy tárgy, egy eszköz. Eszköz ahhoz, hogy a teremtésünket valóra válthassuk. Ha nincs, majd lesz. Képes vagyok elegendőt teremteni belőle. Egy másodpercig sem éri meg aggódni miatta. Főleg nem a jövőtől való előrevetített formában nem.

Megtanultam, hogy akivel kapcsolatba lépek, azzal, az ő mondanivalójával dolgom van, vagy neki van az enyémmel. Véletlen találkozások nincsenek.

Megtanultam szinten tartani magamban az energiát. Egy nehéz vizsgán flowban megjelenni, közvetlen előtte légzőgyakorlattal s homlok tarkó tartásban a legfontosabb mantráimmal felerősíteni magam, menet közben tudatos mantrák írogatásával szinten tartani magamat, s utólag 15 percnyi teljes képszakadásos tisztulás után újra flowba kerülni. Ez számomra eddig, a mai napig lehetetlennek tűnt. Azonban ma ezt is megtudtam, erre is képes vagyok. Ez számomra csoda. S ugyanakkor én magam vagyok a csoda. Olyat tettem, amit mindezidáig emberfelettinek tartottam.

De történt velem más is. Tudtam előre, hogy egy vizsgán kérdeznek, mégpedig vallató kérdésekkel. A vizsgáztatónak ez a dolga. Én előre tudatosítottam magamban, hogy ezek a vallató kérdések nem direkt energiaszívásra lesznek nekem feltéve. S éles helyzetben, a „miért” szó hallatán átvillant ez a mantra az agyamon. Abszolút nem irányítottam. Magától jött. Tized másodperc alatt tudatosította bennem, hogy nem engedhetem az energiám, hisz vizsgázom, jól kell teljesítenem, s a kérdező csak vallató kérdéssel tud hozzáférni a tudásomhoz. Ez minden egyes vallató kérdésnél átcikázott az agyamon, így elérve bennem azt, hogy egyáltalán nem csúsztam drámába. Higgadt, tudatos maradtam végig. Számomra ez egy megmagyarázhatatlan jelenség. Nem is tudok vele mit kezdeni. Azonban fantasztikus volt átélni. Boldog vagyok, szárnyalok. Engem már nem húz vissza a földre semmi és senki. Aki csatlakozik, azt viszem magammal, azt megtanítom szárnyalni. Aki nem akar jönni az marad, ez mindenkinek a maga döntése.

Szeretlek benneteket. Nagyon nagyon.

Fotó: tanarnocafe.hu