Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy életút a sok közül

2017.12.07

Reggel 5 kor kelsz, hétvégén is, ünnepnapon is, mindig. Éveken át. Nyáron kicsit korábban, hogy mire virrad, el legyen végezve a jószágnál. Ez azt jelenti, hogy 5-re meg vannak fejve a tehenek, ki van ganajozva, ki van nekik szénázva, s fél6 körül vezetgeted a teheneket ki a pányvás legelőre. Fél hétre benn kell lenni a friss tejjel a városban, s tejcsarnokba leadni. Utána összeszedni a család városban lakó részét, s kihozni őket a tanyára kocsival, mert kell a jószágnak az ingyen takarmány. Apasort kell vágni, s ez nem kétemberes munka. Reggel fél nyolcra az emberekkel együtt megreggelizve indulás ki a földre, a hajnali kis bemelegítés után jöhet a valós munka. Ebédet a mama megfőzi, ő már úgy se bírná kinn a földön a melót. Egész délelőtt kőkemény robot, az tudja milyen, aki próbálta. Gép nélkül, a sorok közül vállon kihordani a szárakat, a sorok végén platóra rakni, s behordani. Délben ebéd előtt/után pihenésképp meg kell itatni az állományt, a pányvásokat egyesével bevezetgetni, majd itatás után vissza, az istállóban maradottakat csak a helyükön megitatni. Utána mehet tovább a munka. Délután a gazdasszony megy tehenet ganajozni, a pányvásokat behordani, ellátni őket, megfejni, mert az asszony mégiscsak kevésbé bírja a munkát, s a jószág mellett a munka mégis csak könnyebb, mint kinn a földön. Mire kinn végeznek, meg van fejve, jószág ellátva, asszony indul a városba a tejjel és a családdal, tejet a csarnokba viszi, a segítő családtagokat haza. Mire hazaér a tanyára, a jószágnál a munka nehezét ellátta a gazda, jöhet a pihenés, este alvás.

Emellett asszonynak, gazdának munkahely, nincs ám mindig nyári pihentető szabadság, amikor apasort szednek. Gazdának két műszak, a délelőttös reggel 6 – 15 – ig, a délutános 16- hajnali 2-ig. Asszonynak napi 8 óra munka, utazás napi 2 óra. Amikor a gazda délelőttös akkor az asszony hajnalban kel, egyedül ellátja a 12 tehenet, a disznókat, nyulakat, a baromfiakat. Utána fürdés, átöltözés, munkába indulás. Munkába menet reggel hét előtt leadja a városi tejcsarnokban a frissen fejt tejet.  Délután mire hazaér, a gazda már hazaér a munkából s ellátja a jószágot.

599562614cacf-k-helging-aranka-fejono-jelzett-akvarell-festmeny.jpg

Amikor a gazda délutános, akkor az asszony ráér reggel fél 6-kor kelni, mert csak fejnie kell a teheneket, s a tejet a csarnokba vinni munkába menet. Hazafele viszont igyekeznie kell a munkahelyről, mert egyedül lesz otthon mindenre. Este fél 6-6 mire hazaesik, hulla fáradtan. Gyorsan átöltözik, kitrágyázik, közben a fejőgépet már pakolja is a tehenekre, hadd haladjon, mert pihenni is szeretne. Mire lefej, ki van trágyázva, be van szalmázva, ki van szénázva s meg van itatva. Ellátja a disznókat és az aprólékot. Jó esetben este fél 8, mire mindennel végez. Enni nincs ereje, lefürdik, s dől az ágyba. Ha tél van, még fát is kell vágni, be is kell gyújtani, mert egész nap elhűlt a lakás.

Így megy ez napról napra, hónapról hónapra.

Egyszer csak furán érzi magát az asszony. Émelyeg, görcsöl a hasa. Pozitív lett a teszt. Nincs választása, a jószágnak enni kell, a munkát csinálni kell. Kell a pénz, sokban van a takarmány. Jönnek a fáradtsághullámok, a hányás, émelygés, a depresszió, a sírógörcsök. A babára vigyázni kell. De nincs, aki segítsen elvégezni, a gazdának is dolgoznia kell.

Az asszony ül az istállóban este fél 9 kor a tehén faránál a fagyos szalmán, szorongatja a felhúzott térdeit, s könny nélkül zokog. Nagyon fáj a hasa, érzi, hogy pihennie kéne, nehogy bajuk legyen, de nem tud haladni a munkával, mert elfagyott a fejőgép, -20 fok alatt van a hőmérséklet. Nem tud megfejni. Nem tudja, mit tegyen. Szíve szerint bemenne s lefeküdne aludni, úgy, koszos ruhástól, ahogy van, mert szó szerint rosszul van a fáradtságtól, majd lesz a jószággal, ami lesz. Próbál telefonon segítséget hívni, persze senki sem ér rá. Nagy nehezen összeszedi magát, forró vízzel életre hozza a fejőgépet, megfeji azt a pár marhát, ami kimaradt, de trágyázni nincs ereje. Rászalmáz a trágyára, jól van az úgy. Őt már semmi nem érdekli, nagyon szúr a hasa, aludni akar. Bemegy, fürdés után átöltözik tiszta ruhába, s lefekszik aludni a fűtetlen lakásban, mert fát vágni már fizikailag és lelkileg képtelen lett volna. Jéggé van dermedve a szobában a víz a pohárban. De nem érdekli. Alszik, nyakig felöltözve, két takaró alatt, halálosan kimerülve. A baba minden erejét elszívja. Képtelen bármire is odafigyelni, bármire is tekintettel lenni. Csak egyetlen dolog tartja benne a lelket: a babára vigyáznia kell. Végletekig kimerült. Így telik el a tél vége.

A gazda látja, hogy egyre kevésbé van rendben a jószág, rendszeressé válik, hogy nincs kitolva a trágya, csak ki van szedve a tehenek farához. Ő se káptalan, napi 10 -12 óra munka mellett ő se tud mindenhol jól helyt állni. Felmond a munkahelyén. Ekkor 4 hónapos kismama az asszony. 4 hónapig nyomta egyedül, kisbabával a hasában a trágyatologatást, a fejést, a körbálák mozgatását kézzel, olyan munkákat, amibe némelyik férfinak is beletörne a bicskája – mindezt 8 órás munkaviszony és házimunka mellett.

Az asszonynak a gazda felmondása csodás ajándék. Nem győz hálálkodni. Végre pihenhet reggel este munka után. Már csak a tejcsarnokba kell hordania a tejet reggel munkába menet, sok a kanna, nehezek is, de jó erőben van, bírja, mi az a kannánként 30 kg. A tejcsarnokosnak nem mondja el hogy kismama, minek, hiszen ő az orvosok szerint meddő, mi van, ha nem marad meg a baba. Örül, hogy csak ennyit kell tennie az otthoni gazdaságért. Ha van kedve, megfeji a teheneket, hisz azért a kötelességtudat meg a jószág mégiscsak az első.

A terhesség első hat hónapjában hordja a tejet a csarnokba, emelgeti, cipeli a kannákat. Ekkor azt mondja a gazda, be van fejezve a tejhordás, majd ő hordja. Az asszony csak járjon dolgozni, ő majd átveszi a fizikai munka egészét otthon. Az asszony újra boldog, hisz már kezdett neki nehéz lenni a csarnokolás meg a tejeskannák emelgetése.

38 hetes koráig eljár dolgozni, szerencsére a munkahelyi vezetője egy angyal, ő a munkáját szereti, így szívesen csinálja.

Szülés után a baba 10 hónapos korában a gazda újra elmegy dolgozni, az asszony már összeszedte magát, a gyerek már nem kicsi. Az asszony kisgyerekkel a hóna alatt bajlódik a jószággal. A kicsi biztosan akkor kér enni, amikor a teheneken rajta a fejőgép, sír, zokog, otthagyja hát az anyja a fejést, s a munkát félen. A 1,5 óra hossza alatt elvégezhető munkát délelőtt 5 órán át csinálja, mert a gyerek igényei miatt folyton félbeszakítja a munkát. Délben még fel se készítette az ebédet, de a kicsi megint éhes… Nem győzi… Újra jönnek a sírógörcsök, a kimerülés miatti depresszió. Egyedül képtelen két ember munkáját elvégezni.

A tanyáról egy boltba bemenetel a távolság miatt oda - vissza 3/4 órával több. A takarmányost is ő intézi, újra ő jár a tejcsarnokba is. Mindenhová viszi a kicsit, hisz nincs kire bíznia. Nincs kivel beszélgetnie. Egyedül van mindig. Olvassa a neten a panaszkodó gyeses anyukákat, hogy magányosak, depressziósak. Nem tudja őket sajnálni, hiszen azok városban élnek. A játszótéren, a játszóházban, a boltban, a postán, a parkban, mindenhol tudnak pár szót váltani emberekkel. Ő azonban egész napokon át tökéletesen egyedül van, párját alig látja, mert az dolgozik reggeltől estig. Van, hogy egy hét is eltelik úgy, hogy csak a csarnokos tejátvevővel kommunikál egész nap, azzal is csak köszönnek egymásnak. Ő valóban magányos. Nem csak lelkileg, mint a városi anyukák, de fizikailag is el van zárva a világtól.

11917400_441684_36926b4c18e3c2701fbba5ff2ded099d_wm.jpg

Szeretne kitörni, befásult, kimerült. Mostanra a lelke merült ki. Már nem érdekli semmi, nem érez semmit, csak a folytonos fáradtságot. A barátai vagy távol laknak, vagy elfordultak tőle, ő pedig egyre jobban megkeseredik. Már a jószágban sem leli örömét. Elege van mindenből.

Egyszer csak az egyik barátnője elmeséli neki, hogy természetgyógyász kineziológusnak tanul. Nem tudja, mit jelent ez pontosan. Beszélgetnek hol többet, hol kevesebbet. Valami elkezd változni. Meglát egy homályos utat. Ki ebből a lehetetlen magányos, elszigetelt életből. Közben útban van a második baba is. Elhatározza, hogy kitör. Erőre kapott, még maga se tudja, hogy hogyan és honnan. Eldöntik a gazdával, hogy mire a második baba megszületik, nem maradhat egyetlen szarvasmarha se a portán. Most nyugodt kisbabás időszakot akar, és nem utolsósorban nyugodt életet és kiegyensúlyozott babát.  A szülés időpontja előtt 3 héttel el is kel az utolsó kettő tehén is.

A kineziológus barátnő egyre mélyebbre viszi az önismeret berkeiben. Rádöbben, hogy mit művelt önmagával s kisgyermekével. Maximálisan alárendelte a jószágok igényeinek, s mások elvárásainak a saját igényeiket s életüket. Erőt érez ahhoz, hogy változtasson. Többet akar, jobbat akar, normálisat akar. Olyan lakásban élni, ahol a csapból ivóvíz minőségű víz folyik. Olyan lakást, ahol nem 20 perces autóútra van a legközelebbi posta vagy bolt. Olyat, ahol nem a jószág az első s az utolsó a napban, hanem ő és a szerettei, olyat, ahol a gyerekei nincsenek teljesen elmagányosodva.

Sorban jönnek a felismerések. Változik. Változtatni akar. Elkezd személyes terápiákra járni, s úgy érzi, gyermekkora óta hordott béklyóktól szabadul meg minden egyes terápia alkalmával. Most már nem csak változtatni akar. De képes a változtatásra. Ereje lett. Lassan önmaga lett.

Céljai lesznek s tesz értük. Változik az élete. Előre, amerre szeretné. S nincs többé megállás.

Most már ő az első és a család.

Köszönöm Neked Zuppán Brigitta. Hálával.

Fotó: journality.hu, secure.gs-static.com, index.hu,